Publikációink

A változás jó

Magyar Judit – www.hrplus.hu
Egyik kedvenc filmem a Változások kora. Főhőse egy zseniálisan tehetséges, fiatal orvos, és története nem más, mint a változás művészi nyelven megfogalmazott definíciója. Szerepel benne minden, ami változást generál, külső-belső tényezők egyaránt. Politika, járvány, karrier, becsvágy, hatalomvágy, szerelem, barátság – és még sorolhatnám. Főhősünk eleinte sodródik a változásokkal. Hosszú, viszontagságos utat jár be, ameddig a változások hol nyertes, hol vesztes bábjaként elér ahhoz a ponthoz, hogy átveszi saját élete fölött az irányítást és változtatásba kezd.

Letöltés >>


Enneagram

Bedő Márta – Wellness magazin (2008. július)
Az enneagram az önismeretünk fejlesztésekor térképként segít minket.Mindenkinek más “lelki üzemanyagra” van szüksége ahhoz, hogy létezni tudjon. Van, akinek a pozitív visszajelzés, másnak a bizalom, harmadiknak a hála vagy a hatalom a lételeme.

Letöltés >>


Fedezd fel a benned rejlő gyermeket!

Magyar Judit – www.beautyeffectmagazine.com

Út az igazi felnőtté váláshoz I.
mercure consulting publikáció Talán hallottál már róla, talán találkoztál is vele. Hogy kivel? Azzal a kisgyerekkel, aki örömeid forrása, sorozatos fájdalmaid, visszatérő kudarcaid kiváltója, kreativitásod megtestesítője – vagyis a benned élő belső gyermek. Ismerd meg őt, mert segít megértened önmagad!

Sokan azt gondoljuk, hogy megkapjuk a személyi igazolványunkat, útlevelünket, szavazunk, elköltözünk otthonról, férjhez megyünk, megnősülünk, a saját életünket éljük – vagyis felnőttek vagyunk. Menet közben többször megfogadjuk, hogy mi másképp csináljuk majd, mint a szüleink, és ebbe rengeteg energiát is fektetünk.
Aztán egy álmos hétfő reggelen, amikor rohannunk kellene egy fontos tárgyalásra, de a gyerek turkálja a kukoricapelyhet a tányérjában, ráförmedünk: “Azonnal edd meg rendesen a reggelidet! Nem tudod, mit csinálj jó dolgodban. Bezzeg amikor én voltam gyerek, ünnep volt, ha instant kakaót kaptunk…” Majd döbbenten elhallgatunk. Úristen, ezt most én mondtam, vagy az anyám? Pedig legalább ötvenszer megfogadtam, hogy az én számat soha el nem hagyja “bezzeg az én időmben…” kezdetű mondat.

Három én

Az alkalmazkodó “megsebzett” gyermek viselkedésmódjához tartozik a dühroham, a túlzott udvariasság és engedelmesség, a gyerekes hangon való beszéd, a manipulálás és duzzogás, valamint az öntudatlanul ismételt viselkedésminták, mint a “bezzeg az én időmben…”. Mivel mindezekért a belső gyermeki énünk a felelős, nem lehet pusztán egy új évi fogadalommal megváltoztatni. Vagyis hiába határozzuk el ötvenegyedszer is, hogy nem csinálunk többet ilyet, mégis megtörténik. A változások gyökere ugyanis máshol van: a csodálatos gyermeki énünkben.

Kényeztető percek
mercure consulting publikáció Nap mint nap tapasztaljuk, hogy környezetünk számára milyen fontos a törődésünk. Szeretettel fordulunk gyermekeink, társunk, barátaink, de még állataink, növényeink felé is. Itt az idő, hogy törődjünk önmagunkkal is, a belső gyermekünkkel, kényeztessük őt!. Ahogy környezetünk meghálálja a vele való foglalkozást, így önmagunkon is tapasztalhatjuk ennek jótékony hatását. Fejlődik kreativitásunk, harmonikusabbá válunk, és tudatosabban reagálunk a váratlan helyzetekre.

Kezdetnek egészen apró dolgok is megteszik, amelyek azontúl, hogy hasznosak, még élvezetesek is. Határozd el, hogy hetente egyszer önmagadra, Belső Gyermekedre szánsz egy órát, amikor kényezteted.

Ülj be egy kád forró vízbe, és ne csinálj semmit, csak összpontosíts a testi érzékelésre! A kedvenc illatú fürdőolajad, habfürdőd teljessé teheti az élvezetet.
Ülj kényelmesen egy pokrócba burkolózva, és eszegess valami finomságot, amit gyerekként nagyon szerettél!
Masszíroztasd meg magad!
Egy óráig ne csinálj semmit.! Ne készíts terveket, hagyd, hogy az önmagadra szánt óra csak úgy elteljen.
Kószálj céltalanul a városban, igyekezz egy gyermek szemével észrevenni embereket, eseményeket. Élvezd, amit látsz, ne bosszankodj semmin
Egy cukrászdában igyál meg egy csésze habos kakaót! Még jobb, ha csak annyi aprót viszel magaddal, amennyiből épp ki tudod fizetni az italt.
Élvezd gyermeki szemmel a hóesést!
Gondold végig, mit szeretettél gyerekként igazán csinálni: festeni, rajzolni, színes újságokat nézegetni, papírokat ragasztani, gyurmázni. Csukd magadra az ajtót egy órára, és tedd azt!

A Belső Gyermekünkkel való ismerkedés egy gyógyító, belső harmóniát erősítő folyamat kezdete, ami már az elején élvezetes perceket nyújt azoknak, akik belevágnak ebbe a nem mindennapi kalandba. Legközelebb azzal foglalkozunk, milyen sérülések ér(het)nek gyermekkorunkban, és ezeknek milyen hatásai vannak a jelenre.

 


Fedezd fel a benned rejlő gyermeket! Láss csodát!

Magyar Judit – www.beautyeffectmagazine.com

mercure consulting publikáció Amikor megszületünk, birtokában vagyunk a csodalátás képességének, és tudjuk, hogy a lehető legjobb dolog a világon, hogy élünk. Végignézve felnőtt életünkön lassan felmerül bennünk a kérdés: hova tűnt az a csodalátó gyermek, akik valaha voltunk mindannyian? Rájövünk, hogy valamit, valamikor elvesztettünk. Nézz magadba őszintén, és újra megtalálhatod a benned rejlő csodalátó gyermeket!

Gondoljunk csak bele, mit látunk egy csecsemő szemében: bárhol születik is a világon, bármilyen körülmények között, rápillantva át tudjuk élni a létezés csodáját.

Felnőttkorunkra már általában két táborra szakadunk: néhányan úgy emlékeznek gyerekkorukra, mint valami tündérmesére, amikor szüleik féltő szeretettel vették körül őket; és vannak, akik ennek az ellenkezőjét élték meg: sorozatos megpróbáltatásokat, a felnőtteknek való kiszolgáltatottság érzését. Az igazság azonban általában a kettő között van. De belső gyermekünk sérülései hatással lehetnek arra is, ahogyan később a gyermekkorunkra visszagondolunk!

Minél többet tudunk meg arról, hogyan vesztettük el spontán csodálkozásunkat és alkotóképességünket, annál inkább meg tudjuk találni a módját, hogy visszakapjuk ezeket a tulajdonságokat. Sőt arra is képesekké válunk, hogy tegyünk valamit azért: gyermekeinket ne érje ilyen veszteség!

Nagyon sokféle jele lehet felnőttkori életünkben annak, hogy sérült a belső gyermekünk. A leggyakoribbak a következők:

Ko-dependencia

A ko-dependencia olyan állapot, amelyet az identitás, az önazonosság elvesztése jellemez. Túlságosan is függünk másoktól. Hogyan is valósulhat meg ez a mindennapokban? Kati meghallgatja barátjának munkahelyi problémáit, majd nem tud aludni, mert a másik problémája emészti. Inkább a fiú érzéseit érzi, mint a sajátját. Erikát megkérdezi férje, van-e kedve este szórakozni menni, mire ő némi habozás után igent mond. Férje megkérdezi, hova akar menni, mire ő azt válaszolja, mindegy. Erre párja elviszi egy sörözőbe, majd megnézik a “Texasi láncfűrészes” című filmet. Erika duzzog, utálja az estét, és napokra megsértődik. Nincs tisztában azzal, mit akar, és nem tudja igényeit megfogalmazni: nincs tisztában az identitásával.

Narcizmus

Minden gyereknek szüksége van arra, hogy feltétel nélkül szeressék. Az ezen igényeitől megfosztott gyermek kielégíthetetlen szeretet-, figyelem- és érzelemvággyal fertőzi meg felnőtt énjét. Ilyenkor a felnőtt
– minden kapcsolatában csalódik (hiszen egyiktől sem kapja meg a tökéletes elfogadást),
– mindig a tökéletes szeretőt keresi,
– gyakran szenvedélybeteggé válik, hogy kitöltse a tátongó űrt,
– saját gyermekét használja szeretetigénye beteljesítésére, akit úgy igyekszik nevelni, hogy szeresse, csodálja, és soha ne hagyja el őt.

Túlkontrollálás

Ha nem sikerült megtanulni bízni az életben – ez függ a szülők következetes viselkedésétől, valamint saját bizalomérzésüktől – akkor felnőttként fellép a túlellenőrzés veszélye. Nem vagyunk képesek elhinni, hogy bármi, amit más csinál, elég jó lehet. Egyesek ezt a munkában élik ki: heti 80-100 órát dolgoznak, mert úgy érzik, csak akkor készült el valami, ha ők csinálták. Mások a családjukat “viszik a sírba”. Újra elmosogatják a férjük, gyermekük által már megtisztított edényeket, újrahajtogatják a ruhákat, képesek felemelni és a helyére tenni a sótartót. Összekeverik a rögeszmét a gondoskodással, az ellenőrzést a biztonsággal.

Kiélés (kifelé vagy befelé)

Ha gyermekkorunkban nem volt lehetőségünk érzelmeinket megfelelő módon kiélni, akkor felnőttként öntudatlanul arra törekszünk, hogy újra meg újra végigélhessük ezeket a szituációkat. A kifelé élés sajnos majdhogynem hétköznapinak nevezhető példája a következő: Klára brutális apa mellet nőtt fel, aki bántotta anyját, aki gyermekénél keresett érzelmi menedéket. Klára kicsi korában nem fejezhette ki megfelelően érzelmeit (félelmeit, szomorúságát). Jelenleg két sikertelen házasságon van túl, mindkettőben bántalmazta a férje, munkáját tekintve pedig szociális gondozó, olyan nőkkel foglalkozik, akiket családon belül bántalmaznak. Önkéntelenül is a régi érzelmek újraéléséről szól az élete, és mindaddig nem tud harmonikus párkapcsolatot teremteni, míg a régi sérüléseit fel nem oldja.

Mágikus hiedelmek

A gyermek gondolkodása még mágikus. A minap figyeltem egy apukát és a kislányát. Nézték, amint egy rigó leszáll mellettük és felcsipeget egy-két kenyérmorzsát. A kislány tapsolt örömében és azt kiabálta apjának: “Papa, csináld mégegyszer, csináld mégegyszer!” Úgy tudja, hogy apja, pusztán a kívánságával oda tudja a rigót teremteni, valahányszor csak akarja. Néha erre a szülők még rá is erősítenek: “Ha egyest hozol haza, anyád belebetegszik.” – és a mama tényleg beteg lesz. A gyerek ilyenkor mélyen elhiszi, hogy anyja az ő egyesétől lett beteg.
Ha nem figyelünk, mágikus hiedelmeink elkísérnek felnőttként is:
Ha elhagy a szerelmem, belehalok.
Ha pénzem van, jól vagyok.
Egy darab papír (diploma) okossá tesz.
Ha várakozom (mint Csipkerózsika) eljön a herceg fehér lovon.

Logikátlan gondolkodás

Egészséges mintára van szükségünk ahhoz, hogy megtanuljuk elkülöníteni a gondolatokat az érzésektől, hogy ne gondolkodjunk az érzésekről, és ne érezzük a gondolatot. Sokan kerülnek pénzügyi kalamajkába, mert úgy vélik az, hogy vágyakoznak valamire, elegendő ok ahhoz, hogy megvásárolják. Mások a gondolataikkal kerülnek bajba. Elgondolják, hogy “mire én nyugdíjba megyek, a társadalombiztosítás már biztos nem fog nyugdíjat fizetni”, és szinte pánikba esnek. Túldimenzionálják a gondolatot, és nem képesek érzékelni, hogy ez csak egy hipotézis. Ugyanezzel a problémával találkozunk azokban az esetekben is, amikor a feleség a színházban azt mondja: “Nahát, milyen gyönyörű ez a bunda, egyszerűen mesés a színe.”. Mire a férj felfortyan: “Mégis mi az ördögöt vársz tőlem, így is halálra dolgozom magam!”. A férj erősebben látja saját gondolatait, mely szerint neki bundát kellene vásárolnia, mint azt a tényt, hogy a feleségének egyszerűen örömöt okoz egy szép ruhadarab látványa.

Ha van kedved, csatlakozz hozzánk egy önismereti felfedezőútra! Nincs más dolgod, mint eldönteni, hogy az alábbi kijelentések érvényesek-e rád, vagy sem.

A) IDENTITÁS

Aggodalmat és félelmet tapasztalok, valahányszor azt fontolgatom, hogy valami újat tegyek.
Kellemes vagyok az embereknek (kedves fickó/kis aranyos), és nincs identitásom.
Lázadó vagyok. Akkor vagyok elememben, ha konfliktushelyzetben vagyok.
Titkos lényem legmélyén úgy érzem, valami nincs rendben velem.
Felhalmozom a tárgyaimat, problémát okoz, ha bármitől is meg kell válnom.
Nem érzem magam megfelelőnek, mint férfi/nő.
Zavarban vagyok szexuális identitásommal kapcsolatban.
Bűnösnek érzem magam, ha kiállok magamért, ezért inkább beadom a derekamat.
Problémát okoz elkezdeni valamit.
Problémát okoz befejezni valamit.
Ritkán van saját gondolatom.
Állandóan kritizálom magam, mert nem felelek meg.
Borzasztóan bűnösnek tartom magam, és félek, hogy a pokolba kerülök.
Merev vagyok és tökéletességre törő.
Úgy érzem soha nem érem el a mércét, semmit nem intézek el helyesen.
Úgy érzem, tényleg nem tudom, mit akarok.
Valami hajt, hogy túlteljesítsek.
Úgy érzem, a szexualitáson kívül nem sokat számítok. Félek, hogy eltaszítanak és eldobnak, ha nem vagyok jó szerető.
Életem üres, sokszor depressziósnak érzem magam.
Nem igazán tudom, ki vagyok. Nem vagyok biztos benne mik az értékeim, vagy mit gondolok a dolgokról.

B) ALAPVETŐ IGÉNYEK

Nem érzékelem a testi szükségleteimet. Nem tudom, mikor vagyok fáradt, éhes vagy túlhajtott.
Nem szeretem, ha megérintenek.
Gyakran érintkezem szexuálisan olyankor, amikor tulajdonképpen nem is akarok.
Volt, vagy folyamatosan van az étkezésemben valami szabálytalanság.
Ritkán tudom, mit érzek.
Szégyellem magam, ha begurulok.
Ritkán pörgök be, de ha igen, akkor dühöngök.
Félek más emberek mérgétől, és majdnem mindent meg akarok tenni, hogy elkerüljem.
Szégyellem magam, ha sírok.
Szégyellem magam, ha megijedek.
Jóformán soha nem nyilvánítok ki kellemetlen érzelmeket.
Szégyellem testi funkcióimat.
Alvászavaraim vannak.
Mértéktelen időt fordítok pornográfia nézésére.
Úgy hiszem, hogy legfőbb szükségletem az étel és/vagy a szex.

C) TÁRSADALOM

Alapvetően senkiben sem bízom, csak magamban.
Házasságban éltem vagy élek egy szenvedélybeteggel.
Megszállott vagyok kapcsolataimban, és az ellenőrzést én tartom kézben.
Szenvedély rabja vagyok.
Elkülönültem, és félek az emberektől, különösen a tekintélyesektől.
Utálok egyedül lenni, és majdnem mindent megteszek azért, hogy ezt elkerüljem.
Azt teszem, amiről úgy hiszem, hogy mások elvárják tőlem.
Mindenáron kerülöm az összeütközéseket.
Ritkán mondok nemet mások javaslataira. Ezek nekem parancsszámba mennek, aminek engedelmeskednem kell.
Túl fejlett a felelősségérzetem. Könnyebb mással törődnöm, mint magammal.
Gyakran nem közvetlenül mondok nemet, de változatos, ügyeskedő, közvetett és passzív módon elutasítom, hogy megtegyem, amit kérnek.
Nem tudom, hogy oldjam fel a konfliktusaimat. Vagy lehengerlem az ellenfeleimet, vagy teljesen visszahúzódom tőlük.
Ritkán kérek felvilágosítást olyan dolgokról, amiket nem értek.
Gyakran kitalálom, mit jelent egy másik ember állítása, és saját megfejtésemre alapozva válaszolok.
Soha nem éreztem magam közel egyik vagy mindkét szülőmhöz.
Összekeverem a szeretetet a szánalommal, és hajlamos vagyok szeretni azokat, akiket sajnálok.
Kinevetem magam és másokat, ha hibát követnek el.
Könnyen meghátrálok, és hasonulok a csoporthoz.
Vadul versenyzek, és rossz vezető vagyok.
Legmélyebb félelmem az elhagyatottságtól való félelem, és mindent meg fogok tenni, hogy fenntartsak egy kapcsolatot.

Akik bármelyik kijelentést igaznak találták magukra nézve, két dologban lehetnek biztosak: egyrészt abban, hogy belső gyermekük sérült, másrészt abban is, hogy jó úton járnak, és önismeretük nem mindennapi. Hiszen ahhoz mélyen őszintének kell lenni magunkkal szemben, és ismerni is kell önmagunkat, hogy bevalljuk például azt, hogy összekeverjük a szeretet a szánalommal.

Ha van kedved a változáshoz, javaslunk egy egyszerű gyakorlatot. Olvasd végig még egyszer a tesztet, és igyekezz a lehető legőszintébb lenni magadhoz. Időzz el a mondatoknál, nézz magadba, és úgy válaszolj újra. Adj egy kis időt magadnak, hogy végiggondold, milyen témánál maradtál meg az eredeti válaszodnál, és van-e olyan, ahol változott az eredmény. Hidd el, ez az egyszerű feladat máris közelebb vitt ahhoz a gyermekhez, aki egykor voltál, aki: optimista, csodalátó, érző, bizalommal teli, játékos és szeretni képes.

 


ÖNISMERET

Magyar Judit – egy kereskedelmi bank belső képzési tankönyve

Manapság – és én ennek nagyon is örülök – egyre többet hangzik el az a szó, hogy önismeret. Mondogatjuk nap mint nap, tudjuk, hogy vannak önismereti csoportok, önismereti tréningek, de sokak számára mégis olyan homályos, hogy mi rejlik a fogalom mögött. “Miért kell ezzel annyit foglalkozni?”- tesszük fel a kérdés jogosan. Hiszen születésem óta ismerem magam, tudom hogyan néz ki az arcom, a testem, tudom mire vágyom. Mit kell ezzel annyit foglalkozni. Hm…

Lássuk, mit mond erről a tudományos definíció: az önismeret önmagunkról, mint szomatikus és pszichikus valóságról alkotott kép, amely a szubjektív énképnek, a tulajdonított képnek (ahogyan mások látnak) és a visszatükrözött (mások által láttatott) képnek a dinamikus egyensúlyából alakul ki. Nem állítom, hogy ezzel sokkal közelebb kerültünk a megoldáshoz, próbálkozzunk tehát egy másik oldalról.

Bizonyára sokan emlékeztek, általános iskolai tanulmányaitokból Delfi nevére. Az ókori Hellász egyik legismertebb jóshelye volt, ahol Zeusz lánya, Püthia osztotta sokszor kétértelműnek tűnő tanácsai. Odajártak a görög szigetek és városállamok polgárai, de figyeltek rá a mitológiai hősök, hadvezérek, filozófusok és uralkodók, mint Héraklész, Oidipusz, Nagy Sándor, Szókratész és még sorolhatnám. Érdekelte őket a jósda véleménye, mert tudni akarták, mit hoz a jövő, mi lesz a személyes sorsuk. És emlékeztek még mi volt a jósda bejáratára felírva? “Ismerd meg önmagad”

Paradoxonnak tűnik, de az ellentmondás valójában feloldható. Mégpedig akkor, ha képesek vagyunk megérteni, hogy jelenünket és persze jövőnket akkor tudjuk megismerni és irányítani, ha nem külső jóslatokra, változásokra várunk, hanem megpróbáljuk minél jobban és mélyebben megismerni önmagunkat. Önmagunk megismerése, érzelmi intelligenciánk fejlesztése – mára már bizonyítottan – lényegesen nagyobb szerepet játszik a mindennapokban való érvényesülésben (legyen az értékesítői, vezetői vagy bármilyen más karrier), mint az IQ-nk. Aki jól ismeri saját magát, képes felismerni saját valós mozgatórugóit, az képes a másik ember helyzetébe is beleképzelni magát. És ez nyitja minden sikeres emberi kontaktusnak, legyen a másik fél az ügyfelünk, főnökünk, családtagunk vagy barátunk. Ha értem magamat, képessé válok őt is megérteni, és máris adott a kulcs a helyzetek megoldásához. Ha felismerem, hogy miért is borulok ki valójában, ha megint a konyhában találom meg a férjem zokniját, képessé válok felismerni, hogy miért rendez jelentet az ügyfelem 100 forint miatt. Egyre tisztábban látom, hogy ebből mennyi érinti a bankot, mennyi érint engem, és mi is a valódi probléma.

Több mint tíz éve tartok tréningeket, vezetek önismereti csoportokat és – nehogy vizet prédikáljak – igyekszem folyamatosan fejleszteni a saját önismeretemet. Mindezek fényében bizton állíthatom, hogy aki rálép erre az útra, tudatosabban és harmonikusabban éli az életét mind a munkahelyén, mind a magánéletében. És még egy elengedhetetlenül fontos dolog szeretnék megosztani veletek: Látom, hogy aki ezen bölcsességgel rendelkezik, ahhoz egyre jobban vonzódnak a körülötte lévők, legyenek akár magánéleti, akár munkakapcsolatban. Hogy miért? Mert azt kapják, amire legjobban vágyunk – értő figyelmet. És ez behozhatatlan előnyt jelent az élet minden területén.

Remélem ti is elindultok ezen az úton, vagy ha már megtettétek, folytatjátok életetek végéig. Sok sikert kívánok hozzá.

MagyarJudit
Mercure Consulting Kft.


Konfliktus-management

Magyar Judit – UNIQA Hírmondó

Múlt év végén, és az idei évben volt szerencsénk egy remek kis csapatnak több tréninget is tartani a pmCenter képzési programjának keretében. Mivel mély meggyőződésünk, hogy “jó pap is holtig tanul”, nagy örömünkre szolgál, hogy itt az Uniqa Hírmondó hasábjain van lehetőségünk bepillantást adni egy-egy programunkba. Bízunk benne, hogy akár a cikkben olvasottak is segítséget jelenthetnek az olvasónak az adott témakörben egy kicsit másképp nézni a világra.

Manapság, ha megnézzük a tréningcégek kínálatát, szinte mindenhol megtalálhatjuk ezt a címszót. Talán nem véletlen – normál emberi törekvésünk, hogy életünket nyugodtan, békében éljük. Mivel rengeteg stressz-faktor vesz minket körül, szépen kezdjük őket sorravenni, és igyekszünk valamilyen módon az irányításunk alá helyezni. Szeretnénk menedzselni az időnket, a munkatársainkat, az aktuális tárgyalásainkat, és persze konfliktusainkat. Ha megnézzük az értelmező szótárt, akkor a konfliktus címszó alatt olyanokat találunk, mint harc, ellentét, összeütközés, viszály, cívódás. Joggal merül fel a kérdés, hogy mit lehet ezen menedzselni. Személyes meggyőződésünk – és a tréningprogram felépítése is erre irányul -, hogy legjobb kezelés az, ha tudatosan elémegyünk a problémának.

A konfliktusoknak, ha jobban megnézzük, nincs túl sok gyökere. Ebből egyik a karakterünkből adódó különbözőség (erről szól a múlt havi számban megjelent Enneagram, Avagy az önmegismerés egy lehetséges útja), míg másik fő ok a nem tudatosan, vagy a szituációnak nem megfelelően használt mentális én-állapot. Ennek megvizsgálására ad lehetőséget a tranzakcióanalízis, vagy rövidebb formájában TA.

A tranzakcióanalízis megalkotása Eric Berne amerikai pszichiáter és belgyógyász nevéhez fűződik, és a hetvenes évek óta napról napra egyre népszerűbb. Berne munkássága nagy szerepet játszott abban, hogy a pszichológia nemcsak a bennfentes szakmai körök, hanem az érdeklődő laikusok számára is érthetővé és hozzáférhetővé vált. Berne újfajta megközelítési módot alkalmazott: hitt abban (és mi is nagyon hiszünk), hogy az emberek képesek arra, hogy felismerjék saját problémáikat, valamint tudják és akarják azokat kezelni.

A TA olyan személyiségelmélet, amely én-állapotokat ír le. Társadalmi szerepeink “eljátszása” során általában mindhárom én-állapotunkat mozgósítjuk, s legtöbbször akkor támad zavar bennünk és körülöttünk, ha belemerevedünk valamelyik én-állapotunkba, vagy nem megfelelő helyen és időben használjuk. A TA nem leszoktat a célszerűtlen megoldásokról, hanem saját meglévő erőforrásainkra építve mutatja meg a lehetőségeinket. Nézzük, mik is ezek az állapotok.

• Szülői Én

A szülő-figura korábbi utasításainak, szabályainak, üzeneteinek és gondoskodó viselkedésmódjának lenyomata. Tartalmazza egyrészt az arra vonatkozó instrukciókat, hogy hogyan kell sikeresnek, eredményesnek lenni az életben, illetve, hogy melyek a helyes és helytelen dolgok.(Például, “dolgozz keményen és légy kedves mindenkihez”.)

• Felnőtt Én

A felnőtt Én-állapot realitásorientált, mérlegeli a történéseket, adatokat gyűjt, döntéseket hoz, melyek a reális értékelésen nyugszanak (mellesleg Berne szerint ezt az állapotunkat alig-alig használjuk).

• Gyermek Én

Mindenki hordozza magában azt a kisfiút vagy kislányt, aki valaha volt. Ez az állapotunk a gyűjtőhelye természetes törekvéseinknek, gyermeki szabadságunknak és kreativitásunknak, de hordozója az alkalmazkodó gyermeki viselkedésnek is.

Emberi kapcsolatainkban ezekben a különböző én-állapotokban veszünk részt. A tranzakcióink (tranzakció az emberek közötti érintkezés, az érzelem és információcsere alapegysége) a következők lehetnek:

• Komplementer(kiegészítő) tranzakció

Az egyik fél üzenete egy bizonyos én-állapotból indul ki és a másiknak egy bizonyos én-állapotát célozza meg, a másik ezzel a megcélzott én-állapotával felel. Például megkérdezi tőlünk valaki az utcán, hogy hány óra, és mi egyszerűen megmondjuk, hogy mennyi az idő. “Hány óra van? Hat óra múlt tíz perccel.” Két felnőtt ember lép kapcsolatba, az interakciók kiegészítik egymást.

Ilyen tranzakciók esetében jól vagyunk, semmilyen feszültséget, érzelmi többletet nem hordoznak.

• Keresztezett tranzakciók

Az egyik személy egy bizonyos én-állapotnak küldi az üzenetét, de egy másik felel. Például:”Szeretném megkérdezni, nyitva lesznek-e augusztus huszadikán?” válasz: “Nem tudom, mi ütött az emberekbe, hogy mindenki azt hiszi, mi vagyunk azok az őrültek, akik még ünnepnap is dolgoznak. Hát nem!!!”. A felnőtt kérdésére nem a felnőtt válaszol, hanem a szigorú szülő tolja le a gyermeket. Így válik a tranzakció keresztezetté.

Keresztezett tranzakciók esetében rosszul érezzük magunkat. Feszültség ébred bennünk, és ami tovább bonyolítja a dolgot, pillanatok alatt kicsúszunk saját felnőtt szerepünkből. Vagy gyerekek leszünk “Jól van, jól van, már kérdezni sem szabad?” vagy mi is szülőre váltunk: “Nem tudom, honnan veszi a bátorságot, hogy ilyen hangon beszéljen velem. Maga még arra is alkalmatlan, hogy levágjon tíz deka párizsit. Azonnal küldje ide a főnökét!”. Kész! Már áll is a konfliktushelyzet, és az egésznek pusztán az az oka, hogy nem megfelelő én-állapotot használunk.

• Rejtett tranzakciók

Sokféle lehet, csak egy példa: (két kolléga párbeszéde) “Hány óra van?” “Tizenkettő múlt.” Itt látszólag két felnőtt beszélget. De ha figyelembe veszzük azt, hogy a kérdező kezén karóra van, monitorján ott az aktuális internetidő, valamint a falióra is jól jár, és a tranzakció mögé nézünk, akkor észrevehetjük a két gyermek beszélgetését: “Nem kéne már abbahagyni azt az átkozott melót és elmenni ebédelni?” “Hát, már tíz perce meg kellett volna tenni!”. A rejtett tranzakciók sokszor szórakoztatóak is lehetnek, itt zajlanak például a flört játszmák “Szívesen megmutatnám önnek a bélyeggyűjteményem.”.

Érdemes tehát kicsit figyelni magunkat és embertársainkat, hogy ki milyen én-állapotban kommunikál, hiszen rengeteg felesleges energiapazarlástól menthetjük meg magunkat, ha tudatosabbak vagyunk. Ugyanis amikor öntudatlanul én-állapotot váltunk, és kialakul a konfliktus, legtöbbször célt tévesztünk. Nézzük csak az augusztus huszadiká-s példát. Eredeti felnőtt célunk az volt, hogy megtudjuk, tudunk-e friss kenyeret venni huszadikán a sarki közértben. És egy egyszerű szerepcsúszás miatt ott tartunk, hogy fél órát veszekszünk jó esetben a közért vezetőjével arról, hogy egy adott munkatársa alkalmas-e a munkakör betöltésére. És ugye azt már észre sem vesszük, hogy úgy távozunk a boltból, hogy fogalmunk sincs az ünnepi nyitva tartást illetően.

Természetesen a tudatos használattal mindegyik én-állapotunk minket segít. Vezetőként például, egyes akut problémák kezelésében nagy segítséget jelenthet, ha képesek vagyunk szülőként utasítani munkatársainkat. Persze ha valaki, folyamatosan ezt a vezetői attitűdöt használja, ne csodálkozzon, ha munkatársai tényleg gyerekként kezdenek viselkedni, és önállótlanokká, felelőtlenné válnak. Szintén vezetői eszköztárunkat bővíti, ha képesek vagyunk gyermeki énünket elővenni. Elengedhetetlen egy brain-storming esetében, vagy ha mondjuk egy csapatösszerázó sörözést tartunk. Fontos tudni, hogy ez az én-állapotunk felel a kreativitásért, valamint az igazi pozitív érzelmi motiváció színtere.

Egyszóval én-állapotaink ismerete és tudatosabb használata saját meglévő erőforrásaink jobb kihasználásában segít. Heti háromszor fél óra fölösleges cívódás elkerülése a WC- deszka, szemetesvödör, vagy a “kinek a hibájából mentek ki tévesen a …” fölött már-már időmenedzselés kategóriáját is kimeríti.

És ehhez semmi többet nem kell tenni, csak egy kicsit figyelni másokat, és legfőképpen MAGUNKAT.

Rólunk:

Magyar Judit (judit.magyar@mercureconsulting.hu)
tréner

Elég nehéz röviden megfogalmazni egy bemutatkozást, még akkor is, ha az ember kommunikációval foglalkozik. Legjobb lenne azokat kérdezni, akik rész vettek a tréningjeimen, de ők most nincsenek itt. Tehát…

Tíz éve dolgozom a felnőttképzés területén, mégis naponta olyan érzéssel fogok bele egy-egy programba, mintha valami egészen újat kezdenék. Az üzleti életben (talán annak is köszönhetően, hogy a pénzügyi szektorban dolgozom) hiszek abban, hogy helye van a pontosságnak, szabályoknak, rendezettségnek, a tréning-programjainkon mégis arra ügyelek leginkább, hogy oldott légkörben, kötetlenül, kreatív módon vezessük végig a hallgatókat a kijelölt úton. Egyik legkomolyabb barátságom és munkakapcsolatom – amely kolléganőmhöz, Török Zsófiához fűz – is így működik. Ő a tűz, én a víz, ő az intuíció, én a gondolatiság, ő a szétszórtság, én az összeszedettség… – talán ettől van, hogy az általunk tartott programok kerek egészet alkotnak, amit a hallgatói visszajelzések nap mint nap alátámasztanak.

Török Zsófia (zsofia.torok@mercureconsulting.hu)
tréner

A tréningek kezdésénél nap mint nap az a feladatom, hogy bemutatkozzam, az életem olyan aspektusait kiemelve, amelyek a témához kapcsolódnak. Most élek a lehetőséggel, hogy egy olyan tulajdonságom tükrében tegyem meg mindezt, amelyik a leginkább jelen van az életemben, minden jó és rossz mellékhatásával együtt. A szenvedély az, amivel az élet legapróbb csodái felé fordulok, amivel feltüzelek és kiborítok embereket, és ami a belső energiáimat mozgósítja, ha egy munka vagy egy ügy mellé leteszem a voksomat. Mindig is belső késztetést éreztem arra, hogy a saját tapasztalataimat és a tanultakat más embereknek is átadjam. Hiszem azt, hogy a világban egyensúly és harmónia van, így az éjszakát a nappal követi, a sötétséget a fény. Kiegészítő “páromat” Magyar Judit kolleganőm és barátnőm személyében találtam meg, akivel a közös munka mindig nagyon hatékony és előremutató, akár egy üzleti tréningprogramról van szó, akár egy önismereti csoport vezetéséről.

Ha érdekel a téma:

Eric Berne: Emberi játszmák
Eric Berne: Sorskönyv
Játszmák nélkül: a Helikon kiadó 2000-ben megjelent tanulmánykötete 14 magyar pszichológus írásával


ACTIVITY – avagy a profi prezentáció

Magyar Judit – UNIQA Hírmondó

Bizonyára találkozott már mindenki az Activity nevű játékkal a gyakorlatban. Minden fordulóban korlátozottak a lehetőségeink (csak rajzolni, csak mutogatni vagy csak beszélni lehet), de a játék hevében mást tapasztalunk. Fegyelem ide vagy oda, ha nagyon belelendülünk, egyszerre akarjuk az összes eszközt használni. Talán előttünk is van egy-két kép: a másik fél “elvileg” rajzol, de sűrűn rázza a fejét, vadul köröz a ceruzás kezével, és végveszélyben még hangokat is ad. Mindez azért van, mert ha felszabadultan játszunk, ösztönösen érezzük, hogy milyen eszközök segítenek minket abban, hogy megértessük mondandónkat a másikkal. Számomra néha talány, hogy miért is felejtjük el mindezt, amikor “komolyra” fordul a dolog, és a munkahelyünkön, ügyfelek, kollégák vagy a menedzsment előtt készülünk átadni valami információt.

Fordítsuk tehát “komolyra” a szót, és nézzük meg, hogyan hangzik az activity tudományos olvasata. Amikor kommunikálunk, az információk több csatornán áramlanak egyszerre. Ezek a csatornák a következők: verbális csatorna, non-verbális csatorna, valamint külön szokták kezelni a metakommunikációs csatornát. Ha kevésbé akarunk tudományosak lenni, akkor ez a felosztás lehet egyszerűbb egy prezentáció esetében: a hallható, a látható és az érezhető csatorna. Az elsőhöz tartozik mindaz, amit a hallgatóság a fülén keresztül észlel, vagyis a mondandónk tartalma, a hangszínünk, hangerőnk, beszédtempónk, kiejtésünk és még sorolhatnám. A második csatorna mindaz, ami látszik belőlünk, vagyis a ruhánktól kezdődően a mimikánkon át az egyéb testbeszéd jeleinken keresztül minden. A harmadik csatorna pedig azon dolgok gyűjtője, amit a hallgatóság érez velünk kapcsolatban – például, hogy hogyan érezzük magunkat, milyen a viszonyunk a témához, hozzájuk – és ez bizony nem elhanyagolandó. Amikor készülünk egy előadásra, általában a témára koncentrálunk. Számos felmérés készült arra vonatkozóan, hogy a hallgatóságban mi marad meg egy előadással kapcsolatban (a mérési eredményeket információ átviteli rátának hívják), és bizonyított tény, hogy az összes információnak mindössze 7-10%-az, amit a szöveg tartalma képvisel. Vagyis a hallgatóság sokkal jobban (és tovább) emlékszik arra, amit lát és érez, mint arra, amit hall. Ezért fontos, hogy használjuk egy prezentáció esetén az összes rendelkezésünkre álló lehetőséget, hogy minél magasabbra emeljük a mondandónk megértésének hatásfokát.

Ha igazán profi előadást akarunk tartani, érdemes elfogadni egy-két alapszabályt a csatornák használatánál:

A hallható csatorna esetén: még tökéletesen kidolgozott téma megértését is veszélyeztetheti, ha nem jól választjuk meg a hangerőnket. Igyekezzünk a hátsó széken ülők számára is hallható módon beszélni, valamint tegyünk hangsúlyt az általunk legfontosabbnak tartott részekre. Sokat segít a követhetőségben, ha ügyelünk arra, hogy a mondatok végén levigyük a hangsúlyt.

A látható csatorna esetén : minket támogat, ha úgy helyezkedünk el, hogy jól lásson mindenki, és mi is jól lássuk a hallgatóságot. Ha igazán profik vagyunk, akkor nem a projektor van a középpontban, hanem mi, hiszen – jó esetben – nem a gép tartja az előadást. A szemkontaktus elengedhetetlen kelléke a jó előadásnak, hiszen a hallgatóság többek közt ebből következtet arra, hogy figyelünk-e rájuk. És nem utolsó sorban segítenek minket a nyitott, barátságos gesztusok. Ezeket akár tükör előtt is meg lehet otthon nézni.

Az érezhető csatorna: tűnik talán legnehezebbnek, de érdemes pár perc figyelmet szentelni annak, hogy a szolgálatunkba állítsuk ezt a lehetőséget is. Megdöbbentően nagy a szerepe ugyanis abban, hogy milyen is lesz a mondandónk fogadtatása. Ha képesek vagyunk őszintén azonosulni mindazzal, amit mondunk, ha előadás előtt kicsit ráhangolódunk a hallgatóságra, és ha gyártunk egy-két pozitív jövőképet arról, hogy jól fog sikerülni a prezentáció és hallgatóink elfogadják a céljainkat, magunk is meglepődünk, hogy milyen más lesz az elfogadottságunk.

Tudom, hogy prezentációt nem lehet sem könyvből, sem holmi újságcikkekből tanulni. Ennek ellenére bízom benne, hogy az itt leírtak talán ötletet adnak néhányatoknak a változtatásra, és abban is bízom, hogy találkozhatunk a tréningprogramjainkon, ahol mindezeket a gyakorlatban lehet kipróbálni és elsajátítani.

Magyar Judit (Mercure Consulting)


Idő-menedzsment

Magyar Judit – UNIQA Hírmondó

Ha csak a szakkönyvek és tréningek címszavait vesszük alapul, rájövünk, hogy egy csomó mindent szeretnénk “menedzselni”. Létezésünkkel egyidejű törekvés, hogy szeretnénk irányításunk alá vonni saját életünket. Nincs rosszabb érzés, mint amikor azt éljük meg, hogy ki vagyunk szolgáltatva körülményeinknek és nincs rá semmilyen hatásunk (pszichológusok felmérései kimutatták, hogy az öngyilkosságok gyakori oka éppen az, hogy az egyén úgy érzi, tökéletesen elvesztette uralmát a sorsa felett).

És itt térjünk vissza a menedzselés kérdésére. Ez legtöbbször azt jelenti, hogy valamiből többet, vagy kevesebbet teremtünk magunk köré: ha az anyagi helyzetünket vesszük alapul, akkor az irányítás azt jelenti, hogy teremtünk egy kicsivel (vagy sokkal) több pénzt. Ha a konfliktusainkat nézzük, akkor abból igyekszünk kicsit kevesebbet teremteni. No de mi a helyzet az idővel? Egyszerűen belátható, hogy pontosan 24 óra áll rendelkezésünkre nap mint nap, és ezen semmilyen furmányos technikával nem tudunk változtatni. Egyetlen dolgot tehetünk: azt kezdjük el egyre jobban figyelni, hogy MIRE használjuk a saját 24 óránkat. Én is ezt teszem.

Sok ilyen jellegű programon vettem részt, és ezek után elkezdtem figyelni magamat és a kollégáimat, hogy milyen változások történnek tényleg. Sajnos a tapasztalataim eleinte nem voltak túl pozitívak. Megtanultam, megtanultuk, hogy időegység alatt hogyan végezzünk el több munkát, de valahogy mégsem hozta meg a várt eredményt az a tény, hogy egy nap mondjuk öt oldallal több jelentést tudtam leírni. Békére és harmóniára vágytam, ehelyett kiderült, hogy “…ha már úgyis kész vagy ezzel, gyorsan kellene még…”. Döbbenten ültem – hasonlóan hatékonnyá képzett kollégáimmal -, hogy tényleg ez az eredmény? Aztán rájöttem szép lassan, hogy a valódi célom az időgazdálkodással az, hogy az én 24 órámat igyekezzek egyre inkább arra és úgy fordítani, ami nekem jó. Természetesen nem vagyunk teljesen szabadok, és mindig vannak gátló körülmények, de meggyőződésem és személyes tapasztalatom, hogy tényleges szabadságunk e tekintetben lényegesen nagyobb, mint hinnénk. Az idő felhasználása személyes természetű dolog, egyéni választás kérdése, és rajtunk múlik, hogy belevágunk-e a változtatásba.

Hogyan fogjunk hozzá?

A teljesség igénye nélkül ajánlok két egyszerű módszert, amely segítségével közelebb juthatunk a vágyott állapothoz.

Az első egy egyszerű kérdés: “Hogyan használhatom fel legeredményesebben az időmet – most, ebben a pillanatban?” Tedd fel magadnak minél többször a nap vagy a hét folyamán. Ha nem tudsz rá válaszolni, akkor a legeredményesebb időkihasználás biztosan az, hogy megkeresed a választ. Egy unalmas értekezleten ülve és feltéve magadnak ezt a kérdést, nem biztos, hogy az a válasz, hogy állj fel és menj ki. A magyarázkodást, konfliktusokat, esetlegesen álláskeresést is figyelembe véve nem biztos, hogy ez a legeredményesebb. De végiggondolhatod egy következő fontos munkád lépéseit, vagy összeállíthatod a fejedben a bevásárló listát, vagy ki tudja még mennyi jobb dolgot művelhetsz, mint hogy azon dohogsz, hogy mit keresel te itt. Tulajdonképpen az a legkevésbé hatékony, mert semerre sem vezet.

A másik módszer amennyire kevés időt igényel, annyira hatékony. Bizton állíthatom, hogy akár sorsfordító is lehet, ha az emberben van elég bátorság őszintének lennie önmagához. A végigviteléhez szükséged van egy-két üres papírlapra, egy tollra (ami fog – öntudatlan belső tiltakozásunk megnyilvánulásaként tréingeken mindig ilyenkor szoktak a tollak kifogyni, leesni, eltörni, eltűnni, stb.), és egy stopperre. A feladat lépései a következők:

1. Mik az életcéljaim? Tedd magad elé az órát, és pontosan két perc alatt igyekezz megfogalmazni, hogy mik azok a dolgok, amiket szeretnél életedben megvalósítani. Légy őszinte magadhoz, és írj fel mindent akkor is, ha az nem helyes, vagy túl önző, vagy bugyuta, vagy bármi.

2. Adj pontosan két percet magadnak arra, hogy áttekinted, amit eddig írtál. Ha szükséges, most javíthatsz és módosíthatsz.

3. A következő pontosan két percben válaszold meg magadnak azt a kérdést, hogy: “Hogyan szeretném eltölteni az elkövetkezendő három évet?” Igyekezz itt is igazán őszinte lenni. Figyelj, hogy válaszaid neked fontosak-e, vagy a körülötted élőknek. Például tényleg én akarok-e autót cserélni, vagy csak a párom szeretné ezt.

4. Adj újabb két percet magadnak a módosításra és javításra.

5. Az utolsó előtti két perc a következőről szól: “Hogyan élném le a hátralévő hat hónapot, ha tudnám, hogy utána villámcsapás ér – vagyis ott vége az életemnek?”

6. Az utolsó két percet szánd arra, hogy még egyszer végignézed a válaszaidat, és ha szükséges, akkor javítasz.

7. Utolsó lépésként gondold végig, hogy aznapi, vagy másnapi tevékenységeid között hány olyan szerepel, ami összhangban van tényleges céljaiddal és vágyaiddal. Tapasztalataim szerint nem ritka az, hogy egyesek két-három hetes ciklusában semmi olyan nincs, ami a fenti papírokon szerepel. Ha a saját 24 órádat jól akarod nap mint nap felhasználni, javaslom, kezdd el feltölteni a tevékenységeidet azokkal a dolgokkal, amiket megfogalmaztál. Ha ezt következetesen megteszed, és időről időre felülvizsgálod céljaidat is, bizton állíthatom, hogy közelebb kerülsz a mindannyiunk által vágyott harmóniához.

Magyar Judit
Mercure Consulting

Ha érdekel a téma:

Hyrum Smith: A sikeres időgazdálkodás és életvitel 10 természettörvénye (Bagolyvár Könyvkiadó)
Alan Lakein: Hogyan gazdálkodjunk időnkkel és életünkkel (Bagolyvár Könyvkiadó)