Az Kilencesek sem többre, sem kevesebbre nem vágynak, minthogy legyen béke és harmónia. Ennek érdekében a belső erejüket/indulatukat hol elnyomják (nem ér annyit az egész, hogy felhúzzam magam), hol rázúdítják a helyzetre (na ezt azért már nem lehet eltűrni). Ezt a két állapotot általában öntudatlanul váltogatják. Maguk sem szokták tudni pontosan, hogy „mitől gurult el a gyógyszerük”. Mind munkájukban, mind magánéletükben rendkívül jó energiamenedzserek: tudnak pont annyi energiát fordítani dolgokra, amennyi éppen kell, és egy centivel sem többet. A helyzeteket igyekeznek a maga teljességében vizsgálni. Nehezükre esik bárminek is a lezárása vagy befejezése, mert akkor sérülhet a teljesség.