Most elég nehéz nem belebotlani Lady Gagába és a” Csillag születik”-be – így történt velem is. De örülök a belebotlásnak. Egyrészt mert eszembe juttatta a 76-os változatot, amiért nagyon odavoltam anno. Kamaszként láttam először, és volt benne számomra valami, ami megragadott, ami elsodort. Az az érzés, hogy akár igaz is lehetne. Aztán persze elfelejtettem, mint annyi minden mást. Most viszont hála Lady Gagának és Bradley Coopernek, visszatért az érzés, és hála az Enneagramnak, még arra is rájöttem, hogy mitől hatott rám ennyire.
Gyakorló trénerként, coachként Enneagram szemüvegen keresztül is nézem a dolgokat, és mindig örülök, amikor olyan filmet látok (minden egyébtől függetlenül), ahol a történet, a színész és a szerep karakterazonos. És ez most abszolút ötös – pedig én nem osztogatom az ötösöket.
Enneagram kedvelők, Enneagram gyakorlók most még találgathatnak: vajon milyen energia az, ami mozgatja Streisand-ot és Lady Gagát. Annyit elárulok, hogy ugyanaz.
Segítségül pár rövid kritika részlet:
„Az új Csillag születik olyan, mint főszereplőnője, Lady Gaga: szeretjük, mert valóban tehetséges, de azért vannak vele kapcsolatban aprócska fenntartásaink.”
„… azzal, hogy Barbra Streisand zenei betétjei ebben az alkotásban is fantasztikusak, és hogy ez a verzió is kasszasiker volt annak ellenére, hogy a kritikusoknak nem tetszett.”
„Barbra Streisand pedig a musicalek világából akart kitörni egy rocker-filmmel, s annyira szerette volna saját magát kendőzetlenül tálalni, hogy otthoni szekrényéből öltözött fel a forgatásra. Gagát talán először látjuk smink nélkül, így nem is vele, hanem Stefani Germanottával (Gaga igazi neve!) találkozunk. Akárcsak Garland vagy Streisand, ő sem kordivat konvencionális szépsége, ezért ugyanúgy tehetségével kellett érvényesülnie, mint elődjeinek. Ally szívósságát nem nehéz vonatkoztatni Gagára: rendkívül tehetséges előadó, de formabontó, túlzottan hivalkodó, folyamatos kaméleon-stílusa közben elvesztődik egyénisége. És ezzel mintha semmi baj nem lenne…”
„A Csillag születik tehát leginkább érzelmességében erős: Bradley Cooper saját magát kiválóan instruálta vászonra, magabiztosan hozza a kivénhedt rocksztárt minden pillanatában, de természetesen Gaga kibontakozását hagyja meg fő attrakciónak, aki Ally szerepében leginkább a dalok előadása alatt fürdőzik, átütő erővel adja elő az amúgy generikus nyáldalokat is.”
Igen, mindenki, aki az Érző csoportra gondolt, jól tippelt, és aki a Hármas Karakterre, az egyenesen tökéletes.
A tündérmese lényege, hogy a főszereplő önmagát adja. Nem egy új gondolatban, ötletben (Gondolkodó csoport), de még csak nem is valami dolog megalkotásában (Cselekvő csoport) rejlik a siker záloga, hanem abban a hatásban, amit kivált. A mese másik dimenziója, hogy a hatás eredménye nem egy összefonódás (mint pl. a Kettes Micsoda nő történet) vagy a különbözőség megélése (mint a Négyes Ollókezű Edward), hanem a siker.
A kritikák pont azt fogalmazzák meg, amit a Hármasok ki szoktak váltani: vannak fenntartásaink, talán nem tökéletes minden, talán maga a produktum sem szuper (itt speciel generikus nyáldaloknak fogalmazza valaki J), de ami elvitathatatlan, hogy az érés, a hatás, a siker átütő erejű.
Ebben rejlik a Hármasok ereje.
Felmerülhet a kérdés, hogy jójó, de mire aktiválódik ez a dolog. Mitől születik a csillag? Ez is szépen benne van a történetekben: a környezetnek (de legalább egy embernek!) bele kell látni. Még mielőtt az illető megmutatná. Őszintén hisszük (és néha optikailag így is látszik), hogy bőven elég a Hármas hite. Megmutatja magát és mi csak reagálunk az eredményre – de nem így van. Minden érző csoporthoz tartozónak elengedhetetlen szükséglete, hogy „valaki belelássa” a potenciált, az eredményt. Egyébként visszahúzódó, önbizalomhiányos, hisztis, kiakasztó… stb. lesz
Szóval ajánlom mindenkinek a filmet. Akinek van Hármas kollégája, párja, csemetéje, az közben tegye fel az Enneagram szemüveget, és azt is megértheti, hogy: csillag akkor születik, amikor a „hiszem, ha látom” helyett váltunk a „látom, ha hiszem” dimenzióba
