Rendezők, dramaturgok, figyelem!
Egy kedves baráti házaspár tegnap még be sem lépett az ajtókon, már ránk is zúdultak, hogy: „Úristen, ti láttátok már a Tortúrát a Karinthy-ban. Ezt meg kell néznetek! Ez katarzis. Mindent visz… Itt még hosszas hasonló mondatok következtek, majd megkaptuk a konklúziót: Kathy Bates is jó volt, de az Oscar-ját bátran odaadhatná… ööö, tudjátok, a Kasszás Erzsinek. Annyira lelkesek voltak, hogy – azon túl, hogy megígértük, hogy megnézzük – rágugliztam a véleményekre. Már csak azért is, mert ha katarzisról esik szó, mindig reménykedem Enneagram gyöngyszemekben és most sem csalódtam.
A történet egy Kettes–Kilences sztori – Stephen King alkotásának köszönhetően a végletekig kiélezve, de végig megőrizve az Enneagram alapokat. A Kettes (Annie Wilkes) vágya, hogy nélkülözhetetlen legyen valaki életében, akiről gondoskodhat, és aki ezt a túláradó gondoskodást hálával fogadja. A Kilences pedig szeretné, ha harmónia venné körül, bízik abban, hogy a dolgok jó irányba mennek, és a legnehezebb helyzetekben sem adja fel a hitet. Jó esetben Teréz Anyai (Kettes) gondoskodást kap a világ, vagy II. János Pál (Kilences) hihetetlen békítő erejét.
Rossz esetben azonban a karakter nem kapja meg, amiért él, és a személyiség széthullik. A Kettes zsarnoki erővel próbálja kicsikarni amit, akar, a Kilneces pedig ultrapasszív és paranoid lesz.
És itt van az a pont, ahol bejön a képbe Kathy Bates és Balázs Andrea. Mindketten zseniálisat alakítottak – ebben pedig az (is) segített, hogy ismerik belülről a Kettest.
„Lehet, hogy Bates-nek remekül áll a karakter, de Balázs Andrea maga Annie Wilkes! Így lesz a mesés komikából drámai tragika.”
„Annie Wilkes szerepében az ország Kasszás Erzsijének gurul el a gyógyszere. Kathy Bates a filmbéli játékáért ugyan megérdemelten kapott Oscar-díjat, számomra mégis Balázs Andrea Annie-figurája áll közelebb az elképzelt regénybeli alakhoz.”
„Amikor Balázs Andit arról kérdeztem, hogy a darab próbái alatt megnézte-e az 1990-es Kathy Bates-alakítást, azt mondta, hogy egyrészt fél az ilyen filmektől, másrészt nem, mert befolyásolná a játékban. Ehhez képest megannyi hasonlóságot találni a hollywoodi színésznő és Andi játékában. És ez most dicséret.” –Enneagram nélkül akár furcsa is lehetne a hasonlóság, de így abszolút érthető.
Ha valaki jó színésznő, de nem Kettes, akkor nem lesz Oscar és katarzis. Megmarad a – „Láttuk már jobb filmben/darabban is” – kategóriában. Ha valaki Kettes, de nem jó színésznő, akkor sem. A szuper végtermékhez mindkettő kell.
Paul Sheldon figurájánál elég egyértelmű az írói áthallás. Ezért az ő szerepére érdemes lett volna Kilences színészt keresni. „A Broadway-n 2015-ben bemutatott darabban nem más játszotta Paul Sheldont, a megkínzott írót, mint Bruce Willis. Ennek ellenére a kritikusok nem voltak elájulva a darabtól, 2016 februárjától le is vették a műsorról.” – A színészi kvalitásairól nem kívánok vitatkozni senkivel, de itt szegény Bruce Willis-nek esélye sem volt Hatosként. Mint ahogy Árpa Attila is (önhibáján kívül) maximum „egész jó” tud lenni, lévén, hogy ő sem Kilences.
Egy szó, mint száz, üzenem a rendezőknek, dramaturgoknak, casting szakembereknek és persze a színészeknek, hogy ha a legjobbat akarják kihozni magukból, akkor használják (jól) az Enneagram bölcsességét. Bármikor szívesen segítek.
