Csernus Doktor? Tuti Nyolcas!
Tegnap délután kezembe került Csernus Imre: A harcos című könyve. Kíváncsian lapoztam bele, mert furcsa apró kis kötődéseim vannak vele kapcsolatban: ugyanazon év ugyanazon napján születtünk, Eger és környéke nekem is nagyon kedves hely és én is a hozzám forduló emberek lelkével foglalkozom – persze más módon. És mert szinte minden tréningen előkerül a neve.
Mikor egy Enneagram alapképzésen elérkezünk a Nyolcas karakter bemutatásához, mindig akad legalább egy részvevő, aki kapásból rávágja, hogy – „Csernus Doki! Na, ő tuti Nyolcas.”
Erős, megosztó, kíméletlen (ha kell), akár magával szemben is. Igazi harcos. A kérdés azonban, hogy a harc cél vagy eszköz. És itt idéznék az önéletrajzi könyvéből egy kis részt, amitől az egyébként is szép kedd délutánom még szebb lett.
„… A másik alaptétel, pedig az, hogy a többiek érezzék, hogy én jól érzem magam a bőrömben, márpedig, ha szívből szeretek valamit csinálni, akkor ez érződik. Én nem játszom az eszem, hanem olyan ember vagyok ott, aki megfogja a munka végét, odafigyel, kedves, de nem zavaróan az. Ez ugyanúgy hozzájárul a hely hangulatához, mint az, hogy ég a tűz, a levegőben érezni a forralt bor és a frissem sült lepény illatát…”
Itt a nagy különbség az Enneagram Karakter és a személyiség között. Míg a Nyolcasnál a harc maga a cél, a belső hajtóerő, az élet értelme, addig a Kilencesnél, főleg egy erős Kilencesnél ez „csak” az eszköz, hogy a saját belső célját elérje, ami a harmónia.
Aki Csernus doktor könyvére kíváncsi, bátran ajánlom, mert nagyon őszinte, és nagyon szépen látszik, hogy hogyan is működik belülről a Kilences.
Aki pedig a Karakterekre, azt szeretettel várom vissza ide az oldalamra, vagy a legközelebbi programunk bármelyikére.
