Horváth Béla: Kelj korán, dolgozz sokat, találj aranyat – egy Nyolcas élettörténet

Számomra több szempontból is különösen kedves, érdekes és tanulságos ez a könyv. Egyrészt, mert hat éven keresztül volt szerencsém együtt dolgozni Horváth úrral, tehát nekem is egy időutazás. Másrészt, mert a könyv egyszerre mutatja be őt kívülről és belülről.

Nézzük, akkor, hogy mi is van a sorok között- vagy sorok fölött.

A Nyolcas életcélja, hogy megharcolja (a szó szoros és átvitt értelmében) az álmait. Önmagában és másban is az erőt, határozottságot és cselekvőképességet tiszteli legjobban. Már a könyv fülszövegében is azt üzeni az unokáinak és a mai fiataloknak, hogy „Kelet-Európában is lehet nagyot álmodni”.

Belülről nagyon határozott, amit a világ öntörvényűségnek lát. Legkedvesebb példám erre, amikor az NN-es fejezetben leírja, hogy milyen durván komoly pénzbüntetéseket fizettek azok, akik nem megfelelően öltöztek, viselkedtek vagy késtek. Én magam is támogattam ily módon a Vakok és Gyengénlátók Alapítványát. Nem egyszer. „Volt, akitől párt percért fél évre elvettem a mobilját, mást meg ötvenezer forintra büntettem” (1994-at írunk!) Téves gondolat, hogy ez hatalomfitogtatás: a Nyolcas ezer százalékban hiszi, hogy az ügyfeleknek tőle a legjobbat kell kapniuk, és ezt a viselkedésminták megváltoztatásával érheti el.

A Nyolcas „halála” a gyengeség, döntésképtelenség. Ezt rengetegen félreértik. Domináns alkat lévén a környezet sokszor azt gondolja, hogy a behódolás, meghunyászkodás a jó taktika vele szemben. Most szólok, ha a főnököddel szemben ez beválik, bátran lehúzhatod a Nyolcas listáról. Béla sem félt erős, karizmatikus embereket maga köré vonzani, hiszen akár ellenük, akár velük harcol, mindenképp izgalmasabb, ha van vér a …-ban. Egy másik Nyolcas, Churchill szavaival élve: „Nincs semmi pezsdítőbb annál, mint amikor rálőnek az emberre, de nem találják el.”  – szóval inkább lőjön rám, mint hogy ne tegyen semmit.

Egy volt beosztottja szavait idézve:

„Azt hiszem, akkor kicsit megorrolt rám. Nem azért, hogy nemet mondtam, hanem azért, mert egy hónapig vacilláltam, míg meghoztam a – most már úgy gondolom – rossz döntést.”

A hölgy nagyon jól ismerte őt és érezte, hogy válasz mikéntje volt a nagyobb gond. A Nyolcasok többsége azonban egy ilyen esetben (aminek nincs kiemelt jelentősége) nem haragszik hosszan, egyszerűen csak az illető kikerül a képből és pont.

Mind a kommunikációját, mind a mindennapjait a cselekvés hatja át. Elég a könyv címét megnézni, de gyakorlatilag minden mondatára igaz, hogy csak cselekvő igék vannak benne.

A legtöbb karakter még az életben is igyekszik elkerülni, hogy ellenségei legyenek, az pedig, hogy megszólaltassa őket a saját életrajzi írásában, teljességgel lehetetlennek tartja. Nem így Horváth úr. A megszólaltatottaktól kap hideget-meleget.

„Szerintem nem ellenségei vannak, inkább utálják őt, de hogy pontosan mennyien, arra tippem sincs… Egy biztos: konfliktuskerülő ember nem, tud vele jól dolgozni, mert vagy elmenekül a cégtől, vagy marad, de megfélemlítve dolgozik”.

Ez gyakorlatilag szórul-szóra szerepel az Enneagram vezetői tréning slide-ján. Ha valaki tényleg olvas a sorok között, segítek: a kulcsszó nem a megfélemlítés, hanem a konfliktuskerülés .

Bár sosem találkozhattam vele, de Horváth úr leírása alapján megkockáztatom, hogy az édesapja is Nyolcas volt. Olyan mértékű tekintélytiszteletet, mint ő, más karakter nem nagyon tud egy Nyolcasból kiváltani.

Meghatározó élmény Nyolcassal együtt dolgozni. Nekem is az volt. Bármeddig is tart, tuti nem felejti el az ember.

A könyve végén elhangzó üzenet pedig azt gondolom tökéletesen elmondja, hogy hogyan is gondolkodik ez a karakter vezetőként, apaként, emberként:

„..merj nagyot álmodni, tanuld ki a szakmát, lépegess előre, legyen mindig egy víziód, és ha kell, legyen erőd új és új dolgokat kipróbálni.„

A kopaszságukon és a belülről jövő mosolyukon kívül első ránézésre nehéz azonosságot találni. Mutatom:

A KILENCESEK békére és harmóniára törekszenek. Szeretnék, ha mind a külső világban, mind a belső világukban béke lehetne, és ebbe nem „rondítana” bele senki. Erősek, ami szintén kívül-belül megnyilvánulhat – egyaránt lehetnek harcosok vagy békeharcosok.

,,Nem számít, ki vagy, kedvesnek lenni a legkönnyebb dolog, amit tehetsz.” – The Rock

,,Az erőszaknélküliség a tökély egyik állapota. Jelenti a célt, amely felé az emberiség természettől fogva, ha talán öntudatlanul is, halad.” – Gandhi

Mindketten magukénak (sőt, az egyetlen valódinak) tudják azt a KILENCES alapelvet, hogy a világot cselekvéssel lehet csak előremozdítani.

,,A tett, s nem a tett következménye számít. Mindig helyesen kell cselekedned. Talán nem tőled függ, s talán nem is a te idődben lesz a tettnek következménye, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell helyesen cselekedned. Sosem tudhatod, hogy a tetteidnek mi lesz az eredménye. De ha nem teszel semmit, nem lesz eredmény sem.” – Gandhi

,,Sose kopogtass a lehetőség ajtaján. Csak rúgd be simán, mosolyogj és mutatkozz be.” – Tha Rock

Persze kicsit másként fogalmaznak, de nettóban mindketten azt „tanítják” nekünk, hogy ha változást akarsz (kívül, belül) mindenképp tenned kell valamit, miközben ügyelsz arra, hogy ne bánts másokat.

Akkor tudnak egy nehéz helyzetből előrelépni, ha a jót látják benne.

Mint minden KILENCESnek, beépített chipjük van arra, hogy észrevegyék, ha egy helyzet emberhez „méltatlan”, vagy valaki védelemre szorul. Ezek a szituációk felülírnak bármilyen törvényt vagy eszmét. The Rock filmjeiben ez vagy minimum előkerül, vagy a teljes film ezt járja körül, és ezekben ő maximálisan hiteles.

Gandhi pedig, amikor 1899-ben kitört az angol-búr háború, azt vallotta, hogy nem szabad kihasználni az ellenfél szorult helyzetét, ezért hinduk ezreiből vöröskeresztes különítményeket szervezett, amelyek az ő vezetése alatt teljesítették önként vállalt nehéz kötelességüket. A háború végeztével azonban ismét megszakították az angolokkal való együttműködést.

Akkor adják a legtöbbet – maguknak is –, ha akarnak és tesznek.

,,A siker nem mindig a “nagyság”-ról szól. A siker a következetességről szól. Következetesség, kemény munka, kitartás. És ez az, ami a nagyságot meghozza.” – The Rock

,,Az erő nem testi képességből fakad. Forrása a rendíthetetlen akarat.” – Gandhi

Röviden összefoglalva: a nem- KILENCESEK egy berúgott ajtó után ne mosolyogjanak, mert nem lesz benne köszönet.

 A KILENCESEK pedig bátran kövessék az úriemberek bármely tanácsát, hisz mind egy irányba mutat.

Gyakorló trénerként, coachként Enneagram szemüvegen keresztül is nézem a dolgokat, és mindig örülök, amikor olyan filmet látok (minden egyébtől függetlenül), ahol a történet, a színész és a szerep karakterazonos. És ez most abszolút ötös – pedig én nem osztogatom az ötösöket.

Enneagram kedvelők, Enneagram gyakorlók most még találgathatnak: vajon milyen energia az, ami mozgatja Streisand-ot és Lady Gagát. Annyit elárulok, hogy ugyanaz.

Segítségül pár rövid kritika részlet:

„Az új Csillag születik olyan, mint főszereplőnője, Lady Gaga: szeretjük, mert valóban tehetséges, de azért vannak vele kapcsolatban aprócska fenntartásaink.”

„… azzal, hogy Barbra Streisand zenei betétjei ebben az alkotásban is fantasztikusak, és hogy ez a verzió is kasszasiker volt annak ellenére, hogy a kritikusoknak nem tetszett.”

„Barbra Streisand pedig a musicalek világából akart kitörni egy rocker-filmmel, s annyira szerette volna saját magát kendőzetlenül tálalni, hogy otthoni szekrényéből öltözött fel a forgatásra. Gagát talán először látjuk smink nélkül, így nem is vele, hanem Stefani Germanottával (Gaga igazi neve!) találkozunk. Akárcsak Garland vagy Streisand, ő sem kordivat konvencionális szépsége, ezért ugyanúgy tehetségével kellett érvényesülnie, mint elődjeinek. Ally szívósságát nem nehéz vonatkoztatni Gagára: rendkívül tehetséges előadó, de formabontó, túlzottan hivalkodó, folyamatos kaméleon-stílusa közben elvesztődik egyénisége. És ezzel mintha semmi baj nem lenne…”

„A Csillag születik tehát leginkább érzelmességében erős: Bradley Cooper saját magát kiválóan instruálta vászonra, magabiztosan hozza a kivénhedt rocksztárt minden pillanatában, de természetesen Gaga kibontakozását hagyja meg fő attrakciónak, aki Ally szerepében leginkább a dalok előadása alatt fürdőzik, átütő erővel adja elő az amúgy generikus nyáldalokat is.”

Igen, mindenki, aki az Érző csoportra gondolt, jól tippelt, és aki a Hármas Karakterre, az egyenesen tökéletes.

A tündérmese lényege, hogy a főszereplő önmagát adja. Nem egy új gondolatban, ötletben (Gondolkodó csoport), de még csak nem is valami dolog megalkotásában (Cselekvő csoport) rejlik a siker záloga, hanem abban a hatásban, amit kivált. A mese másik dimenziója, hogy a hatás eredménye nem egy összefonódás (mint pl. a Kettes Micsoda nő történet) vagy a különbözőség megélése (mint a Négyes Ollókezű Edward), hanem a siker.

A kritikák pont azt fogalmazzák meg, amit a Hármasok ki szoktak váltani: vannak fenntartásaink, talán nem tökéletes minden, talán maga a produktum sem szuper (itt speciel generikus nyáldaloknak fogalmazza valaki J), de ami elvitathatatlan, hogy az érés, a hatás, a siker átütő erejű.

Ebben rejlik a Hármasok ereje.

Felmerülhet a kérdés, hogy jójó, de mire aktiválódik ez a dolog. Mitől születik a csillag? Ez is szépen benne van a történetekben: a környezetnek (de legalább egy embernek!) bele kell látni. Még mielőtt az illető megmutatná. Őszintén hisszük (és néha optikailag így is látszik), hogy bőven elég a Hármas hite. Megmutatja magát és mi csak reagálunk az eredményre – de nem így van. Minden érző csoporthoz tartozónak elengedhetetlen szükséglete, hogy „valaki belelássa” a potenciált, az eredményt. Egyébként visszahúzódó, önbizalomhiányos, hisztis, kiakasztó… stb. lesz

Szóval ajánlom mindenkinek a filmet. Akinek van Hármas kollégája, párja, csemetéje, az közben tegye fel az Enneagram szemüveget, és azt is megértheti, hogy: csillag akkor születik, amikor a „hiszem, ha látom” helyett váltunk a „látom, ha hiszem” dimenzióba

Az Enneagrammal való ismerkedés során a tudásvágyat általában az Ötössel azonosítjuk, a valódi különbség azonban, az alapérzelem. A Kilences testkarakter, az Ötös fejkarakter. És itt jön a képbe Sheldon, akinek hálásak lehetünk, hogy a Big Bang Theory-ban kitanít minket. Sheldonban a producerek és a szövegírók összegyúrtak egy „nagyonszerethetőkocka” karaktert, akinek látszólag egyáltalán nincs köze a fizikai valósághoz – de ha jobban megnézzük, akkor nagyon is. Választottam pár idézetet, aminek közös jellemzője, hogy bár teoretikusan indul, a csattanó mindig nagyon is földközeli, és bizony Sheldontól származik:

Leonard] Emlékszel, amikor a netről akartál úszni tanulni? 
[Sheldon] Meg is tanultam úszni!

[Leonard] Itt a padlón?

[Sheldon] A technika átültethető… csak nem kívánok vízbe menni.

[Leonard] Akkor meg minek kell úsznod?

[Sheldon] Olvadnak a jégsapkák, a jövőben az úszás nem döntés kérdése lesz!!!

Leonard] Pennynek: Tudom, hogy a költözködés stresszes dolog, és észrevettem, hogy amikor engem stressz ér, a jó étel és társaság megnyugtató hatású. Továbbá a curry természetes hashajtó, és ugye mondanom sem kell, hogy ha tiszta a vastagbél, az csak egy gonddal kevesebb!

[Sheldon] Leonard, szerintem egy ebédmeghívás kontextusában nem szerencsés a bélmozgást emlegetni…

[Sheldon] Szükségét érzem, hogy megvizsgáljuk az okozati láncot. „A” esemény: egy gyönyörű nő áll pucéran a kádunkban. „B” esemény: átmegyünk a fél városon, hogy visszaszerezzünk egy TV-készüléket az említett nő volt barátjától. Kérdés: mely létezési síkon van akár fél racionális összefüggés a kettő között??

[Leonard] Megkért egy szívességre, Sheldon…

[Sheldon] Óóóh, meglehet, hogy ez az utunk proximális oka, de mindketten tudjuk, hogy ez csak a magasabb szintű disztális ok ellenében létezik, ugye??

[Leonard] Azaz?

[Sheldon] A farkaddal gondolkodsz.

Leonard és Sheldon összevesztek, Sheldonnak emésztési gondjai vannak :)]

[Penny] Beszélj vele! Biztos hogy meg tudjátok oldani… 
[Sheldon] Feltétlenül jobb, mint az én tervem!

[Penny] Az mi volt?

[Sheldon] Egy erős hashajtó.

Azt hiszem a salakanyag kibocsátásnál talán nem is kell tovább mennünk, hogy megérezzük – Sheldonnak igencsak van kapcsolata a praktikummal és a fizikai valósággal, még ha sajátságosan éli is meg. Vagyis Kilences.

Ezért is tud a karakter olyan szerethető, vicces, és a kiakasztóságában is megbocsájtást kiváltó figura lenni. Az őt megszemélyesítő Jim Parsons is Kilences (csak így áll meg a figura), aki egy interjúban azt mondta, hogy Sheldon szerethetőségének egyik záloga, hogy a forgatókönyvírók nagyon ügyelnek, hogy úgy írják meg a szövegeket, hogy elvegyék Sheldon szavainak az élét. Na, ezt tudják a Kilencesek tökéletesen – vezetőként, társként, barátként egyik legnagyobb erősségük – és persze vágyuk – hogy ha valamit lehet úgy csinálni, hogy ne feltétlenül bántsunk másokat, akkor válasszuk azt. … És persze arról már nem a Kilences tehet, ha ez nem mindig sikerül.

Köszi Sheldon!

Rendezők, dramaturgok, figyelem!

Egy kedves baráti házaspár tegnap még be sem lépett az ajtókon, már ránk is zúdultak, hogy: „Úristen, ti láttátok már a Tortúrát a Karinthy-ban. Ezt meg kell néznetek! Ez katarzis. Mindent visz… Itt még hosszas hasonló mondatok következtek, majd megkaptuk a konklúziót: Kathy Bates is jó volt, de az Oscar-ját bátran odaadhatná… ööö, tudjátok, a Kasszás Erzsinek. Annyira lelkesek voltak, hogy – azon túl, hogy megígértük, hogy megnézzük – rágugliztam a véleményekre. Már csak azért is, mert ha katarzisról esik szó, mindig reménykedem Enneagram gyöngyszemekben és most sem csalódtam.

A történet egy Kettes–Kilences sztori – Stephen King alkotásának köszönhetően a végletekig kiélezve, de végig megőrizve az Enneagram alapokat. A Kettes (Annie Wilkes) vágya, hogy nélkülözhetetlen legyen valaki életében, akiről gondoskodhat, és aki ezt a túláradó gondoskodást hálával fogadja. A Kilences pedig szeretné, ha harmónia venné körül, bízik abban, hogy a dolgok jó irányba mennek, és a legnehezebb helyzetekben sem adja fel a hitet. Jó esetben Teréz Anyai (Kettes) gondoskodást kap a világ, vagy II. János Pál (Kilences) hihetetlen békítő erejét.

Rossz esetben azonban a karakter nem kapja meg, amiért él, és a személyiség széthullik. A Kettes zsarnoki erővel próbálja kicsikarni amit, akar, a Kilneces pedig ultrapasszív és paranoid lesz.

És itt van az a pont, ahol bejön a képbe Kathy Bates és Balázs Andrea. Mindketten zseniálisat alakítottak – ebben pedig az (is) segített, hogy ismerik belülről a Kettest.

„Lehet, hogy Bates-nek remekül áll a karakter, de Balázs Andrea maga Annie Wilkes! Így lesz a mesés komikából drámai tragika.”

„Annie Wilkes szerepében az ország Kasszás Erzsijének gurul el a gyógyszere. Kathy Bates a filmbéli játékáért ugyan megérdemelten kapott Oscar-díjat, számomra mégis Balázs Andrea Annie-figurája áll közelebb az elképzelt regénybeli alakhoz.”

„Amikor Balázs Andit arról kérdeztem, hogy a darab próbái alatt megnézte-e az 1990-es Kathy Bates-alakítást, azt mondta, hogy egyrészt fél az ilyen filmektől, másrészt nem, mert befolyásolná a játékban. Ehhez képest megannyi hasonlóságot találni a hollywoodi színésznő és Andi játékában. És ez most dicséret.” –Enneagram nélkül akár furcsa is lehetne a hasonlóság, de így abszolút érthető.

Ha valaki jó színésznő, de nem Kettes, akkor nem lesz Oscar és katarzis. Megmarad a – „Láttuk már jobb filmben/darabban is” – kategóriában. Ha valaki Kettes, de nem jó színésznő, akkor sem. A szuper végtermékhez mindkettő kell.

Paul Sheldon figurájánál elég egyértelmű az írói áthallás. Ezért az ő szerepére érdemes lett volna Kilences színészt keresni. „A Broadway-n 2015-ben bemutatott darabban nem más játszotta Paul Sheldont, a megkínzott írót, mint Bruce Willis. Ennek ellenére a kritikusok nem voltak elájulva a darabtól, 2016 februárjától le is vették a műsorról.” – A színészi kvalitásairól nem kívánok  vitatkozni senkivel, de itt szegény Bruce Willis-nek esélye sem volt Hatosként. Mint ahogy Árpa Attila is (önhibáján kívül) maximum „egész jó” tud lenni, lévén, hogy ő sem Kilences.

Egy szó, mint száz, üzenem a rendezőknek, dramaturgoknak, casting szakembereknek és persze a színészeknek, hogy ha a legjobbat akarják kihozni magukból, akkor használják (jól) az Enneagram bölcsességét. Bármikor szívesen segítek.

A Hatos az Enneagram rendszerében fej karakterek közé tartozik. Érteni és értetni akar. Magyaráz, megkérdőjelez, érvel, ellenazonosul és újra érvel, valamint kérdez, kérdez és kérdez. Az érzelmeit szavakba önti. Azzal hat ránk, hogy követjük a mondandóját. Azzal adja át szeretetét, hogy elgondolkodik, elgondolkodtat.

Az MTV Video Music Award gáláján Pink öltönybe bújtatta az egész családját – amire persze meg is volt a magyarázata, amit gondosan meg is osztott velünk. Történt ugyanis, hogy egy nap a 6 éves Willow az iskolából hazaérve elmesélte neki, hogy az osztálytársai kicsúfolták, és azt mondták neki, hogy úgy néz ki, mint egy fiú.

Erre számtalan tökéletes anyai reakció születhet: egy búfelejtő fagyizás (az én lányom ezért lenne a leghálásabb), egy gyors shoppingolás, új frizu, a csúfolódó gyerekek szüleinek megnevelés stb. Pink viszont jó Hatosként azt választotta, hogy készített egy komplett ppt prezentációt a lányának olyan sztárokról, akik másként néztek ki, mint az átlag. Mert szíve teljes szeretetével ki akart cserélni egy rossz gondolatot a kislánya fejében egy jó gondolatra. Mert csakis innen indulhat, hogy jól tudjuk érezni magunkat a bőrünkben. És – lévén, hogy nagyon erős volt a motiváció, hisz a kislányát érintette – az edukálás tovább folytatódott az MTV Video Music Award gálán, persze itt már csak szóban, ppt nélkül. Szerintem érdemes megnézni. Duplán. Egyrészt nagyon igaz, amit mond, másrészt, aki az Enneagram miatt olvasgatja ezt, az láthatja, hogy hogyan mutatja ki egy Hatos a benne rejlő mély szeretetet. Mindig is kedveltem Pinket, és ez csak rátett egy lapáttal.

A videót megnézheted itt.

Tehát a kérdésre, mely szerint „Ha Pink sem Négyes, akkor ki?” az egyik helyes megfejtés Edith Piaf. És persze apukám. A pénzhez való viszonya is pont annyira volt gondolatilag jól felépítve, mint Edith Piaf-é, aki ezt mondta: „A pénz? Hogy hogyan vesztettem el? Soha nem vesztettem el. Egyszerűen csak sosem tudtam, hogy hova lett.” És ha már itt tartunk, Négyes a magyar néplélek is. Különös és erős kötődésünk van a szépséghez, a fájdalomhoz, a meg nem értettséghez, az egyediséghez. A magyar népzene ugyanazt tudja, mint Edith Piaf – annak is megérinti a lelkét, aki egy szót sem tud magyarul. Az érintés pedig egyszerre mély, felkavaró és gyönyörű. És ha még visszacsatolunk Pinkre – kizárt, hogy egy Best of Pink albumon egy sírós portré legyen. Sem neki nem tűnne jó marketing ötletnek, sem a külvilágnak. Ehhez Négyesnek kell lenni.

A lényeg nem a különcségben rejlik tehát, hanem hogy hol és hogyan kapcsolódunk az élethez és egymáshoz.

Pinket pedig szándékosan nem árultam el, mert akkor lesz miről írnom a jövő héten. Bár sokan szerintem már kitaláltátok.

2018. november 22-23.

CBE Enneagram 2. szint

A jobb és harmonikusabb kapcsolatokért

Ez a program komoly előrelépést hoz a kapcsolatainkban, legyen az munkahelyi vagy magánéleti.

Várunk mindenkit, aki elvégezte a CBE Enneagram I. programunkat. Ha az első program után azt gondoltad, hogy az egyik leghasznosabb volt az eddigi tréningjeid közül, akkor most ideje lesz felülírni. Több sors (házastársi, szülő-gyerek, kirúgjam/felvegyem) fordult már meg ez után a modul után. Vannak „Ennegram házasságok”, „Enneagram babák” és „Enneagram pozíciók”, akik és amik nem jöttek volna létre ezen tudás nélkül.
A Megoldások menüpont alatt találsz még információkat.

Itt érdeklődhetsz >>

2018. október 25-26.

Itt érdeklődhetsz >>